Az elmúlt két évtizedben jelentős fej­lődés következett be az onkoterápiás kezelések területén, melyhez a szakembe­rek igyekeztek felzárkóztatni a szupportív, illetve palliatív ellátás korszerűsítését is. 

A beteget a halál felé kísérő orvosnak élnie kell a tünetmegelőzés proaktív eszközeivel. A nyelési képesség fokozatos elvesztésével a szájon át adott gyógyszerek helyét a szublingvális, transzdermális, rektális készítmények veszik át. A fájdalom és a diszpnoé csökkentésére az opiátok a választan­dó szerek. A delírium és agitáltság hátterében reverzibilis okok húzód­hatnak meg. Székrekedéshez vezethet a csökkent táplálékbevitel vagy az opiátkezelés, megelőzésére stimuláns hatású hashajtót, székletlágyítót kell adni. Az orr-garatüreg fokozott váladékozása hangossá teheti a légzést, ezt néha halálhörgésnek is nevezik. Előzetes tájékoztatással segíthetünk a családtagoknak a tünetek megszüntetésében.

A palliatív gondozásra légúti betegségekben különösen nagy szükség van. Tüdőrákban a korai, integrált – a kuratív kezelésekkel párhuzamosan megkezdett – palliatív ellátás klinikai vizsgálati adatok szerint nemcsak a betegek életminőségét javítja és pszichés megterhelését mérsékli, hanem a túlélési időben mérhető haszonnal is jár. 

A gyógyíthatatlan betegek ellátásának bármelyik szintjén és bármelyik formájába bevihető a hospice szellemiség, a palliatív megközelítés.

A márciusi szimpózium a palliatív orvoslással a tüdőgygyászatban, a végstádiumú rákbetegek fájdalomcsillapító kezelésével és az otthoni hospice ellátás hazai gyakorlatával és lehetőségeivel foglalkozik.